Településszerkezet, közigazgatási rendszer

A kistérség településhálózatát 31 község alkotja. A Zselic a viszonylag magas település-sűrűségű, aprófalvas térségek közé sorolható. 16 településén (51,6%) a lélekszám nem éri el az ötszáz főt. További 10 település (32,2%) az 500-999 fő népességnagyságú aprófalvak kategóriájába tartozik. Az aprófalvak problémái a térségben hatványozottabban jelentkeznek.

A kistérség települései nagy kiterjedésű hanyatló övezetet alkotnak, melynek tényét gyakran elfedi a statisztikai mutatóknak - Kaposvár statisztikai körzet - a várossal együttesen képzett számítási módja.

A településszerkezet kapcsán megemlítendő, hogy a kistérségben helyezkedik el az ország legnagyobb kiterjedésű (48,56 km2) községe, Bárdudvarnok. E település egymaga 16 lakott helyből áll.

A települések részben a közlekedési főutak mentén, részben a jellegzetes völgyekben helyezkednek el. A párhuzamos völgyek a településszerkezetet kisebb, 3-5 községes csoportokra tagolják, amely településcsoportoknak egy-egy falu képezi a kialakult természetes központját. A települések 22,5%-a, 7 község, zsáktelepülés.

Jelentősebb mikrokörzetek a Surján-völgye, a Simonfa-Bőszénfai völgy, Szennai völgy, Bárdudvarnok-Bánya, Kadarkút és környéke, a Kapos-völgy, valamint a Csököly-Gige mikrokörzet. A kistérségben csak két település népességszáma haladja meg a 2500 főt. Kaposmérő lakossága a város közelsége, a kiköltözések miatt jelentősre gyarapodott. Azonban épp a város közeli fekvése miatt jelentős térségi központi szerepet nem tölt be.
A másik település Kadarkút, a Zselic déli területeinek természetes központjaként a kistérség legnagyobb lélekszámú (2744 fő) települése. A Somogy megyei agrárstruktúra és vidékfejlesztési program a Kaposvár és a tőle délre fekvő városok (Barcs, Nagyatád) által bezárt háromszögben Kadarkút térségében jelzi egy jelentősebb ellátó, szervező, megfelelő gazdasági erővel rendelkező, központ jellegű település hiányát. E szerep betöltésére a község tudatos fejlesztéssel képessé válhat.

A közigazgatási feladatokat 31 önkormányzat, 7 körjegyzőség, 9 jegyzőség látja el a kistérségben. A kisebb lélekszámú települések általában körjegyzőséget alakítottak, azonban az egy mikrotérséget képező települések sem mindenhol tartoznak egy körjegyzőséghez.

A térség történelme

Majdnem minden település visszavezeti történelmét a honfoglalás, esetenként a kelták korszakára, ugyanakkor megbízható írásos nyomok jellemzően a törökkori időkből, illetve számokkal is igazolhatóan az 1700-as évektől állnak rendelkezésre, kutathatók. A térség tanyajellegű településein történelmük első időszakában néhány házban, összesen 20-100 fő élt. Számuk, foglalkozásuk, társadalmi hierarchizáltságuk változatlan volt, stagnált, a törökkori időkben valamelyest csökkent, majd az 1700-1900-as években mérsékelten nőtt. Lélekszámuk az 1930-as években érte el csúcspontját. A népességszám változását az 1930-as évekig a történelmi sorsfordulók morbiditása és a természetes szaporodás határozta meg. Az I. és II. világháború mindegyik településen fájdalmas nyomokat hagyott. Ezt követően az erőszakos telepítések, a helyi életfeltételek romlása miatti elköltözések és amiatti természetes szaporodás fogyása a változásra nagyban hatottak.

A települések népesség-összetételét kezdetben jobbágyok, zsellérek, a kis- és törpebirtokosság, pásztorkodók, hódító történelmi események népesedéshatásai, kisarányú ki- és betelepítések határozták meg. Nem volt jellemző a nagybirtokosság, jellemző volt viszont a birtokadományozás miatt gyakori tulajdonváltozás. A zselici völgyekben izoláltan élő falusiak jellemzően katolikusok, a közlekedési útvonalak mentén és Kaposvárhoz közeli településeken katolikusok és reformátusok voltak.

A térség fejlődését alapvetően az erdő határozta meg, később kiegészült a mezőgazdasággal. Az évszázadok során a települések szerkezete átalakult, változásai a gazdasági fejlődés új irányait mutatták. A térség települései gazdálkodásukat tekintve két csoportba sorolhatók:

• a helyi adottságra épülő szabad állattartás, takarmánynövény-termesztés, fakitermelés és a fa másodlagos nyersanyagként való hasznosítása,
• részben a fentiek mellett a térségi kapcsolatokra építő szállítás, kézművesség hagyományainak művelése.

A vásárok helye, rangja, a területen betöltött szerepe meghatározó volt. Az így kialakított természetes településközpontok fejlődése új irányokat vett, a fejlődés felgyorsult, megnőtt a lakosság száma. Azok a helyek, ahol uradalmi birtokok voltak és egészen más termelésszervezési tapasztalatok álltak rendelkezésre, gyorsabban tudtak fejlődni, így a gazdálkodás egyre modernebb rendszerei jöttek létre.

Századunkban az 1950-es évek kitelepítési politikája, a centralizált gazdaság és ellátásszervezés leépítette a falvak önigazgató képességét, népességük nagy része elvándorolt, elköltözött, ment a munkalehetőség után. A közigazgatási átszervezések e politikai és gazdasági állapotokat követve konzerválták az elmaradottságot, elvonva a még meglévő kicsiny szellemi-kulturális bázist. Ebben az állapotában érte e térséget is az 1990-es politikai és gazdasági rendszerváltás. Ennek körülményei között éled újra a zselici kistérség önmeghatározottsága, saját sorsának alakítása, formálása iránti igénye.

A települések lélekszámának változása ma a Kaposvárhoz, illetve a kistérségi centrumtelepüléshez mért távolságával nagy valószínűséggel függ össze. Ezt követően, s az elmúlt 40 évben, számtalan ok hatására zuhanásszerűen csökken. Az 1970. évi népszámlálási adatokhoz képest a 30 település népessége nagymértékben lecsökkent. Közülük egy település 24 év alatti népességszám-változása mutat csak pozitív előjelet (Kaposszerdahely).

Annak ellenére, hogy a települések elkészítették monográfiájukat, nagy részük nem ismeri múltját összefoglalóan. A hagyományőrző törekvések autonómok, individuálisan és szűk körben mutatkoznak meg. Ebben valószínűleg szerepe van annak, hogy a települések szellemi élete - a plébániákon, egy-két tanítón, vagy jegyzőn túl - nem volt meghatározó. Ugyanakkor fontos felfedezés volt a múltkutatás során, hogy a történelmi-táji-helyi identitástudat megerősítése jelenti az első lépést, minden fejlesztési munkához. A történelmi példák és életvitel mutathatja meg, hogy milyen életszervező erő működik ma is minden településen, csak ezt észre kell venni, éleszteni kell és tudni kell alkalmazni.